SZERELEM

BartaLajos színműve: zseniális. S hogy miért? Mert rendkívül érzékletesen ragad meg egy témát, ami mindenkit érdekel, foglalkoztat, amiről mindenki beszél, de senki sem tudná pontosan megmondani, hogy mi is az valójában. Ez a szerelem. Barta címadása is rendkívül ütős. A darab ugyanis úgy szól a szerelemről, hogy éppen a hiányát mutatja meg. Ez a fogás rendkívüli színpadi feszültséget teremt, és csak sorjáznak egymás után az egyszerre komikus és tragikus szituációk, amelyben pazarul megírt figurák kelnek életre. A szomorú számomra az, hogy ha most kimennék az utcára, és megkérdezném a járókelőket, hogy ismerik-e a Szerelem című színdarabot, és netán még a szerzőjét is meg tudják-e mondani, akkor nagyot csalódnék. Bartánál minden a szerelemről szól. A szerelem utáni vágyról. Nem árt hangsúlyozni, hogy egy vígjátékról beszélünk. De minden pillanatán átsugárzik a tragikum. Mert kiket is látunk színen? Egy megunt házasságban élő két öreget. Három lányukat, akik szerelemesek akarnak lenni, és férjhez akarnak menni. De Lujzát elhagyja egy rossz költő, mert az Pesten akar karriert csinálni. Böske, a legfiatalabb, egy katonatisztbe szerelmes, akit áthelyeznek, aztán elesik valahol Boszniában. Nelli, a legidősebb megszerzi magának ugyan Komoróczyt, akinek mindegy, hogy a három lány közül kit vesz el. Nelli és a Komoróczy végül összeházasodnak. Mert mind a ketten ebben látnak valamiféle kiutat. De hol a szerelem?