JUUTINEN Jari

1959-ben született finn drámaíró, rendező, színházigazgató

Leginkább olyan a témák izgatják, melyekkel mások még nem, vagy legalábbis az általa választott nézőpontból még nem foglalkoztak.

„Nézd, ezt találtam, mialatt kutakodtam kicsit. Mit gondolsz róla?” – Bizonyos értelemben, ennyit akarok a közönségemnek elmondani.”

Jóllehet munkáiban olyan főszereplőkkel találkozunk, akik megölték családjukat (Julia, Julia!) vagy a náci Németország holokauszt-vonatait tervezgetik (Minä olen Adolf Eicmann), művei szándékoltan nem komorak vagy depresszívek.

„A komoly témákat nem teszem nevetség tárgyává, de meg akarom nevettetni a közönséget, nem célom, hogy sírjanak. A nevetés felszabadít, és közben hirtelen megláthatjuk a dolgok lényegét. A bánat befelé fordít, a nevetés viszont megnyitja az embereket.

Juutinen nem szereti a melodrámát, és nem érdeklik a közönség könnyei. Számára a közönség értelmi reakciói sokkal fontosabbak az érzelmi válaszoknál.

„Ha az előadás végén a nézőtéren teljes csend van, úgy érzem elértem, amit szerettem volna. Ebben a csendben hallom – vagy legalábbis úgy képzelem, hogy hallom-, ahogy a közönség gondolkodik. Számomra a csend a rádöbbenés, a megvilágosodás hangja."