A vígjátékirodalomból jól tudjuk, hogy ha egy házasságban ketten vannak, az komoly komikum forrása. A feszültség csak fokozódik, ha – mint az lenni szokott - kiderül, hogy hárman, vagy - ritkábban - négyen élnek egyetlen kapcsolatban.

Robin Hawdon darabjában minden egyes szereplő színrelépésével egy szerelmi sokszög újabb és újabb szögére derül fény, és a „ha ő tudná, hogy én tudom, hogy ő tudja” helyzetkomikuma a nevetőizmok fájdalmáig variálódik. A problémák forrása, hogy Roger az utolsó pillanatban lemondja tervezett utazását, Clarice, a felesége viszont már nem tudja időben értesíteni az ebből az apropóból meghívott szeretőjét, Robertet. Amikor Clarice kiönti a szívét legjobb barátnőjének, Daisy-nek, még nem tudhatja, hogy kebelbarátnéja éppenséggel a férje, Roger szeretője. Clarice arra kéri Daisy-t, hogy a pechjére itthon maradt férje előtt az éppen érkező szeretője szeretőjének adja ki magát, ami csak akkor válik igazán izgalmassá, amikor Daisy kisportolt férje is belép a sokszögbe. Természetes, hogy egy ártatlanul vízvezeték-szerelőnek keresztelt lakberendező sem maradhat vétlen…