L'Illusion conjugale

A cselekmény egy helyszínen játszódik, egyetlen napon 12 és 15 óra között. A darab három részből áll.

Szereplők:

Jeanne

Maxime, a férje

Claude a barátjuk

(koruk nincs meghatározva, de a darab értelmében 30-40 közöttiek)

Mindig kockázatos – hogy azt ne mondjuk nem tanácsos – bizalmunkba avatni házastársunkat.

Az őszinteség, mint a harmonikus kapcsolat alapja, puszta ámítás. Itt van Jeanne és Maxime. Jeanne egy nap felteszi a nagy kérdést a férjének: „Hányszor csaltál meg? Ismerlek, szeretlek, tudom, hogy megtetted, de hányszor. Nem kérek neveket, utána mindent elfelejtünk, csak a számra vagyok kíváncsi.” „Tizenkettő” - hangzik Maxime válasza vonakodva. A férj követeli, hogy valljon színt az asszony is. „Egy” – feleli Jeanne.

Természetesen egy ilyen beszélgetés ezen a ponton nem állhat meg. Maxime-ot letaglózza a hír, és állítja, hogy ő szinte csak jelentéktelen egyéjszakás kalandokba keveredett, melyeknek nem volt folytatása, és tudni akarja mégis meddig tartott az az egy. „Kilenc hónapig.” – válaszol az asszony. Melyik a nagyobb bűn, egy tucat kalandba keveredni, vagy tartós viszonyt folytatni egy emberrel? „Ki volt az?” – kérdezi a féltékeny férj, de Jeanne megtagadja a választ. Maxime biztos benne, hogy azért, mert ismeri a férfit, és állítja, ő sosem feküdt le olyan nővel, akit a felesége ismert volna. Kisvártatva megcsörren a telefon, Maxime felveszi: Claude az, Jeanne-t hívná teniszezni, de a nőnek nincs kedve hozzá. Claude és Jeanne? Féltékeny férjünk fejében összeáll a kép, és megkísérli kideríteni, hogy vajon Claude, a közös barátjuk és Jeanne állandó teniszpartnere-e az a bizonyos szerető, ezért elhívja Claude-ot ebédre. Jeanne igyekszik kitérni a találkozás elől, és „gyanúsan” odébbáll a férfi érkezése előtt, hogy nem sokkal későbbe egy őrülten szexi és őrülten drága ruhában érkezzen vissza egy rövid bevásárlókörút után.

Claude-ot látszólag egészen meghatja barátja meghívása – nemrég vált el, az állását is elvesztette -, és nem is sejti, hogy tulajdonképp a féltékeny férj kihallgatására érkezik, mint Jeanne feltételezett szeretője. A gyanútlan Claude csak kapkodja a fejét, ahogy záporoznak rá az indiszkrétebbnél indiszkrétebb kérdések. De Claude is tartogat meglepetéseket, és talán nem is olyan gyanútlanul érkezett, mint ahogy elsőre gondolnánk. Talán az sem volt véletlen, hogy éppen akkor csörrent meg a telefon, s ő volt a vonal másik végén? Maxime úgy hiszi ő irányítja az eseményeket, végül mégis úgy tűnik, ő az aki csapdába kerül, hogy Claude és Jeanne végre bosszút állhasson Maxime-on, hisz azon a „tizenkettes listán” bizony Claude felesége is szerepel.

A hazugságok bizony sosem maradnak következmények nélkül, de az igazság is mindig veszélyeket rejt magában. A bizalomnak végeredményben illúziónak kell maradnia. Minden kétséget kizáróan ez a békés házasság alapja.

A darabot, illetve a belőle készült párizsi előadást 5 kategóriában jelölték Molières-díjra, melyek közül a legjobb kortárs írónak járó elismerést Eric Assous vihette haza.