1917 tele, kórház néhány kilométerre e frontvonaltól, a német-francia határon. Ápolónők, asszonyok, akarva-akaratlanul összefonódó sorsok a háború borzalmai közepette. Nők, akik hivatástudatból, vagy önként vállalva látják el a háborús sérülteket a katonai kórházban. Négy különböző társadalmi háttérrel, eltérő világnézettel rendelkező asszony és lány, akik megosztják egymással örömeiket, félelmeiket, és reményeiket. Marguerite kisasszony, a főnővér (45), akinek kemény stílusa, durva szavai mögött hatalmas szív, eltitkolt sebek lakoznak. Suzy (30) kórházi önkéntes, vidám és eltökélt pacifista; veszélyes ideológia háborús időkben… Suzy munkáscsaládból származik, ám kölcsönösen szerelembe esnek a kórházban súlyos sérüléssel fekvő Henri-val – a harcokban megsérült lábát amputálni kell –, Adrienne (ötvenes), a grófné egyik fiával. Louise fiatal polgári családból származó lány, akit anyja azért küldött a kórházba, hogy míg vőlegénye a frontvonalon harcol, ő szerezzen némi élettapasztalatot, és segítsen a rászorulóknak. És persze mindig láb alatt, ott van Pierre, Adrienne másik, kissé retardált fia is. A háború csak a sebesülteket szállító kocsik hangján, és a távolból felhangzó bombák robbanásain keresztül van jelen a színen, és úgy tűnik az asszonyok életereje és kitartása mindennél erősebb. Karácsony este a kis társaság eszik, iszik, elszívják a maradék cigarettát, megajándékozzák egymást, dalolnak, és néha talán egy kicsit még boldogok is. És soha nem adják fel!

Háborús környezetbe helyezett „heorikus, optimista komédia” a nők mindent elsöprő életerejéről, sok humorral átszőve.