Gajdos Péter csupán csak lélegzett. Élte a hitelekkel teli szürke éveit, nem foglalkozva a felszínesség alatt lappangó létezéssel. Igen, addig az esős pénteki napig csak egy volt csupán önmagának is a milliárdnyi lábon haldoklóval. A barlangban eltöltött idő, azzal a furcsa lidércszerű idegennel. Öt nap mely megtanította az elmúlás fogaskerekének lefékezését, a boldogság átértékelését és megélésének örömét, az elevenség végtelen határait. Mindez azért, hogy végül megjárhassa a haldoklás kétségbeesésének megannyi pillanatát, s a remény elvesztését egy új élet kezdetére. Majd végül a végtelen kínok után a lemeztelenített fényesség, megmutatja az utat, hogy megtapasztalhassa az emberi elme és lélek feltámadását, egy hétköznapi élet csodás megélésére.

A mű szerzője saját élményeit tárja ki előttünk, drámai erővel és őszinteséggel mutatva be korunk egy átlag emberének hihetetlen megmenekülését, a mai torz, külsőségek által láncra vert kreált világból.